2.rész:A rejtély

Az elmúlt pár napban nem találkoztunk Bellával. A héten nem volt iskolában és a telefont sem vette fel. Viberen is hívtunk Mileyval és facebookon is írtunk neki, de semmi jel nem jött felőle.Végül Pénteken suli után elhatároztunk Mileyval hogy meglátogatjuk és kifaggatjuk, hogy mi volt vele. Útközben betértünk a cukrászdába és vettünk neki francia krémest és egy narancs juicet, mert ezek voltak a kedvencei.A cukrászdában még ettünk gyorsan egy fagyit és már rohantunk is a buszmegállóba, mert Belláék a város másik oldalán laktak.És tudniilik arra  óránként csak egy busz járt, amit el kellett érnünk. Ugyanis  8-ra haza kellett érnem, hiszen anyámék fél kilencre szoktak péntekenként hazaérni és tudom, ha megtudnák hogy elmentem a város másik végébe(még ha barátomhoz is), akkor is szobafogságra ítélnének, minimum egy hónapra.Szerencsére én és Miley is jól futottunk, ezért nem volt akadály hamar eljutni  a buszmegállóig.A buszon azon tanakodtunk, vajon mivel lephetnénk meg Bellát a szülinapján.Mivel május 6.-a volt, Bella szülinapja pedig május 20.-ára esett:
-Szerintem vigyük el bólingozni!-mondta Miley.
-Bólingozni?!Az tök átlagos.Valami különlegesebb kéne, nem gondolod?
-Talán.De van jobb ötleted?
-Hogy van-e? Nekem mindig van, ismerhetnél már ennyire.
-Igaz, igaz.Nah és mi az a fantasztikus ötlet?
-Emlékszel még hogy mi volt a gyermekkori álma? Mindig is arról álmodozott hogy saját csillaga lesz az égen.
-De hát ez kivitelezhetetlen, nem gondolod.
-Nem. Apám egyik ismerőse volt nálunk tegnap este  és arról mesélt, hogy manapság az emberek legújabb hóbortja, hogy csillagot vesznek barátaiknak, szerelmeiknek. Mi is vehetnénk egyet Bellának. Ráadásul szüleim még talán ki is tudnák fizetni.
-Remek ötlet.Én meg sütök tortát.
-Akkor ezt megbeszéltük.
-Destiny Avenue.-szólt egy ismeretlen hang és rájöttünk, hogy itt kell leszálnunk.
Vajon hánykor kelhet Bella?Az út innen az iskoláig legalább egy óra és fél nyolcra az iskolában kell lennünk, különben bezárják a kapukat és mi kint ragadunk. És ha kint ragadunk, beírnak igazolatlannak órákra. Megérkeztünk Belláék háza elé,de a ház le volt lakatolva az ablakok ki voltak törve és a házon ez állt: A család ki lett lakoltatva, a házba bemenni szigorúan tilos. Micsoda? Belláékat ki lakoltatták? Ez meg hogy lehet? És mi, a legjobb barátai miért nem tudunk róla? És mi lesz most? Bella nélkül el sem tudom képzelni az életem.Mi történt Bellával????!!!

1.rész:Szórólap a fán

Reggel 6 óra.Az ébresztő csak csörög és csörög,de én nem vagyok hajlandó róla tudomást sem venni. Este sokáig fenn voltam,megnéztem a "Spanom csaja" című filmet, amit most láttam először, de máris a kedvencem lett. Most viszont nem tudok felkelni. Már 5-ször megnyomtam a szundit, de még így sem sikerül. Végül ráveszem magam és nagy nehezen felkelek. Bakker....Már fél hét van, a buszom pedig hétkor indul a suliba. Gyorsan összekapom magam, megeszem a reggelim, fogat mosok és már rohanok is a buszmegállóba. Útközben találkozok Robbieval, akinek érettségi szünet miatt nincs  tanítás.A kis szemét.
-Szevasz!Látom megint késében vagy!-viccelődött Robbie.(azt a tényt tudni kell rólam, hogy általában mindenhonnan elkések vagy pont az utolsó pillanatban esek be)
-Csáó!Igen, mint mindig.Tegnap volt egy jó film a TV-ben, ami sokáig tartott és alig tudtam reggel felkelni.Hát te hogyhogy erre?
-Éretségi szünetem van.
-A kis mázlista.Mikor találkozunk?
-A hétvége nekem jó lenne,elmehetnénk moziba, megnézhetnénk az "Eleventesteket."
-Szuper.Basszuskulcs a buszom.Majd írok facebookon és egyeztetünk.Szevasz.
-Hello.Jó tanulást.
Megint rohanok a buszra.Szerencsére Mr. Forks volt a buszsofőr, aki tudja hogy mindig kutyafuttában vagyok és mindig megvár.A buszon találkozok Mileyval.
-Szia Dave.Látom megint késésben vagy.Milyen film volt este a tv-ben?
-Látom ismersz.Áhh valami baromság.Neked nem tetszene.Kicsit perverz és inkább fiús.
-Értem.Képzeld ma láttam egy szórólapot egy fán.Az volt rajta..
Bumm...A busz lerobban.Kénytelenek vagyunk gyalog menni a suliig, de szerencsére már nem vagyunk messze az iskolától.Útközben Miley megáll egy fánál és odahív.
-Nézd Dave.Ezt a szórólapot láttam suliba jövet is.Szerintem biztos érdekel.
-Hagy nézzem!
A szórólapon az állt, hogy egy új vígjátékhoz keresenek amatőr vagy profi színészeket.Bárki jelentkezhet,aki elmúlt 14.Áhh..Pont ma..Ez egy valóra vált álom..Hiába a reggelem pocsékul indult, de ez bearanyozta a napomat.Végre egy hely, ahol megmutathatom tehetségemet.Ez lehet színészi karrierem első lépcsőfoka.

Facebook

Kedves olvasók :)
Ha tetszik a blogom kedvelni is tudjátok ezen az oldalon:
http://www.facebook.com/NemMindennapiSrac?skip_nax_wizard=true
A mai napon nem biztos hogy tudok írni, de ha igen akkor mindenképp megteszem :)

Szüleim és én

Remélem még senki sem unja a bevezetéseket,de aki igen,annak jó hírem van. Ez az utolsó bevezetés és következhet a várva várt történet. Mint említettem nem igen kedveltem szüleimet. Ennek több oka is volt. Nagyon vagyonosak voltunk és a szüleim sosem elégedtek meg azzal amilyük volt.Mindig többre vágytak...
A nap 24 órájából körülbelül 12-t dolgoztak,majd egymással voltak elfoglalva, nem pedig velem.Testvérem nem volt, de örültem is neki, mert ha lett volna neki is ezeket a fájdalmakat kellett volna elviselnie, mint nekem. Egyébként anyukámat Carennek, apukámat Johnnak hívták.Mind a ketten 40 évesek voltak, családi vállalkozásból éltünk, mely tetőcserepekkel foglalkozott. Sosem érdekelt igazán, amit a szüleim dolgoznak.Én más voltam mint ők. Kilógtam a sorból, mind külsőre, mind belsőre.Visszatérve, szüleimmel sosem ültünk le egy jót beszélgetni vagy esetleg közösen filmet nézni. Ha szerettem volna valamit pénzt kaptam és csak is kizárólag a  városközpontba mehettem, mert féltettek így máshova nem is engedtek el. A napjaimat így főleg bunkimban töltöttem, sem mint otthon. Viszont ha jobban belegondolok egy dolog jó volt a szüleimben. Minden évben egyszer elmentünk közösen valahova egy,esetleg két hétre. Ezek voltak a családi nyaralásaink, amik általában jó hangulatban teltek.Voltunk Los Angelesben,Washingtonban sőt egyszer Párizsba is eljutottunk.A szüleimről nem is akarok többet mesélni elég volt ennyi egy huzamra.
Nah a történet kezdete előtt még egy pár szót magamról.Sok mindent már tudtok,de azért nem mindent.Külsőre egészen átlagosan nézek ki.Barna szemem van és barna hajam.A korosztályomhoz képest izmos vagyok,de azért túlzásokba ne essünk.Minden héten kétszer futok és kosarazni is járok.Kosárban nem vagyok a legtehetségesebb, de élvezem és ez
 a lényeg.Nagyon sok hobbim vant. Szeretem a lovakat, így ha ráérek elmegyek lovagolni. Lovaglás után mindig boldogság tölti el a szívemet,isten tudja miért.Deszkázni is deszkázok, de csak hobbi szinten. Imádom a zenét és táncolni is szeretek. Ha nincs otthon senki, ami elég gyakori nálunk, mindig karaokezok és mellette táncolok is.De a legeslegnagyobb hobbim mégis a színészkedés. Kiskorom óta híres színész szeretnék lenni, kaptam már kisebb-nagyobb szerepeket is, de mind csak színházban.Filmben még soha...De a legnagyobb álmom a mai napig az hogy egyszer majd Oscar-díjjal a kezemben végigsétálhassak a Walk of Famen.

Apukám,John

Nah ez lennék én,Dave

Anyukám,Caren

Barátaim :)

Legjobb barátom,Robie

Daniella és Stephanie

Születésem óta Saint Louisban élek így nem volt problémám barátszerzés terén.Mivel sosem költöztünk így nem kellett lecserélni a régi barátokat és hatalmas procedúra árán ujjakat szerezni.A szüleim mint említettem nagyon befolyásosak voltak így sok kapcsolatuk volt.De ezek közül kevés volt baráti.Főleg az üzleti

Bella

Miley

kapcsolataikra építettek,régi barátaikat elfeledték vagy nem foglalkoztak velük.Nekik csak a pénz számított.Többek között ezért nem kedveltem a szüleimet.(de erről a következő
részben részletesebben olvashattok)A szüleim ismerősei nagyon ritkán jártak hozzánk és ha jártak is gyerekeik nélkül.Így nem tudtam ezekre a kapcsolatokra

Benjamin

Zain

Nick

Nathan 

építeni.Ellenben a szomszédban egy három gyermekes család lakott,akikkel nagyon jól kijöttem.Két lány és egy fiú.A lányok ikrek voltak mind a  ketten 15 évesek.Az egyiket Daniellának a másikat pedig Stephanienak hívták.Be vallom őszintén hogy titokban mindig beléjük voltam esve.Egyszer egyikbe,máskor a másikba.A lányoknak egy idősebb bátyjuk volt, akit Robbienak hívtak.Ő 17 éves volt,mellesleg a legjobb barátom is egyben.Ők voltak a környéki haverok,de sajnos mind a hárman másik iskolába jártak :(Az iskolámban kevés barátom volt.Sosem voltam népszerű,nem voltam kimondottan jóképű és ha valami nem tetszett,azt meg is mondtam az embereknek.Igazából őszinte ember voltam,de az osztálytársaim nem bírták a kritikát így sokan nem kedveltek.Az osztályomba mint említettem 15 lány járt ebből ketten kedveltek a további 13 nem.Ők cicababák voltak és olyanok voltak,mint a száraz fánk.Kívül tiszta cukormáz,belülről pedig egy száradó tészta :)Kicsit furcsa hasonlat,de igaz :)Az egyik lány barátomat Bellának,a másikat Mileynak hívták.Sokat nevettünk és a hétvégéinket szinte mindig együtt töltöttük.A 10 srácból 2 zárkózott volt és csak is kizárólag a tanulásra koncentrált.4 kocka volt,akikkel nem volt túl jó viszonyom,többek között azért mert sosem játszottam huzamosabb ideig számítógépes játékkal.A többi 4 fiúval jó viszony alakult ki, mi voltunk az ötös fogat,és a folyosón általában megnéztek minket a lányok.Az 5 srác:Nathan,Benjamin,Nick,Zain és én Dave.Az iskolai szüneteket általában együtt töltöttük,de suli után általában sosem találkoztunk,mert mindannyiuknak meg volt a maga dolga.Így a délutánjaimat általánban Mileyval és Bellával töltöttem,de ha Robbie ráért az volt az első hogy elmentünk a cukrászdába,moziba vagy valami hasonló kaliberű helyre.nah egyenlőre ennyit a barátaimról :)

Iskolám

Az iskolám egy háromemeletes nagy betonkocka volt,semmi kreativitással.Viszont volt udvarunk,focipályával és teniszpályával így ha tehettük barátaimmal minden szünetben kimentünk beszélgetni.Persze csak ha jó idő volt.De itt általában sosem volt 10 foknál hidegebb :)Iskolánk csak gimnázium volt,ahol minden évfolyamon 6 osztály helyezkedett el.Én a 9.A-ba jártam,ahol rajzot és színészkedést tanultunk.Ezekben voltam a legtehetségesebb.Választhattam volna még matekot,biológiát,zenét,spanyolt és általános tagozatot de egyik sem nyerte el a tetszésemet,hogy őszinte legyek :)Az osztályomba 25-en jártunk 10 fiú és 15 lány.Jó kis osztály voltunk persze itt is mint mindenhol megvoltak a veszekedések és a klikkesedés is,de ha jobban belegondolok a mi osztályunk közössége volt a legjobb az évfolyamon.Osztályfőnökünk egy kedves 40-es éveiben járó hölgy volt,akit Annenek hívtak.Nagyon szerettük,mert sokat foglalkozott velünk és a saját gyermekiként tekintett ránk.A sulinkban állandó vándorlás folyt teremről teremre,de mi nem bántuk a haverjaimmal mert addig is stírölhettük a csajokat a folyosón :)Általában hat de egy-két alkalommal mikor elmaradt órát kellett bepótolnunk,7 óránk volt.Ilyenkor már mindenki tűkön ült,mert a Zöld Íjász 3-kor ment a Tv-ben.Hozzá kell tennem,hogy ez volt az osztályom kedvenc sorozata.(Mellesleg a 7. órának 14:45-kor lett vége)
A menza:A menzát nagyon szerettük mert kedvesek voltak a konyhásnénik.Minden nap finom
ételt adtak.A hét ebédbeosztása:
Hétfő:pizzanap és hasonló nyalánkságok
Kedd:tésztafélék
Szerda:egzotikumok(pl:polip,kagyló)
Csütörtök:zöldséges,gyümölcsös nap
Péntek:pénteken fánk nap volt,gófrival fűszerezve és palacsintával ízesítve :D
A kedvenc napjaim kitalálhatjátok melyikek voltak:DHát persze hogy a péntekek :)
Ennyit az iskolámról,a következő részben a barátaimról olvashattok,ne hagyjátok ki :D
Miss Anne:                                                           Csajok a folyosón:

Saint Louis

Egy kis városkában éltem mely a Saint Louis nevet viselte :)A város Észak-Amerikában található egészen pontosan Missisipi államban.Nem szerettem itt lakni.Az emberek pletykásak voltak,mindenki tudott mindenkiről mindent,és még a bolhából is elefántot csináltak.A környéken ahol éltem szinte mindennaposak voltak a betörések.Az éjszakáimat félve töltöttem,rettegtem a gonosz emberektől,betörőktől.Elég vagyonos környéken éltünk. Riasztónk ugyan volt,de elég félős srác vagyok be kell valljam,így ez nem volt elég kielégítő számomra.Gyerekek nem igen laktak a környéken,tinédzserek még annyira sem :/A szüleim ráadásul szigorúak voltak és nem engedtek el messzire,mert féltettek.Hát ilyen környéken éltem.Ja és pláza sem volt,nemám.Semmi ruhabolt egyedül egy kis cukrászda,amely nagyon drága volt (és a süti sem volt olyan ami után az ember mind a 10 ujját megnyalja),de szerencsére elég vagyonosak voltunk így mindennap betértem ide osztálytársaimmal.A városban ez volt a kedvenc helyem a bunkerom után.A bunkim egy kis barlang volt,ami a mögöttünk lévő kisebb hegyben helyezkedett el.Ha szerelmi bánatom volt,vagy összevesztem egy barátommal mindig idejöttem :)Itt elgondolkodtam az élet rejtelmein és mindig boldogan tértem haza.Hát ez lenne Saint Louis és a hozzá hasonlók :)

Íme a bunkim :